58,4kg. Na, ez az ismétlés bíztató. Ha mást nem is, de tartom a súlyom a magamhoz képest fokozott étkezési és ivászati szokások mellett. Éppen csak a magamnak előírt szabálykönyvet nem tudom tartani.

9:00 Igen, reggeli kolbászos-sajtos-paprikás szendvics magos zsemlével készítve

12:00 Töltött káposzta egy gombócnyi adagban, mellé tejföl és egy magos zsemle

15:15 csokoládés gyümölcsrizs

18:20 hagymás rántotta két tojásból fél szelet kenyérrel

21:20 egy alma és egy kis szelet rántott sajt

Folyadékbevitel 1,8liter + 2 kávé

Elmaradt a Bíró Ica mozgassuk meg lusta hátsónkat nap. Lazul a fegyelem. Persze van mentő elméletem, hiszen így befolyás nélkül tudom kimutatni a heti diéta eredményét. Kifogás az mindig van.

Ma nagyon nehezen győztem le a nassolási ingereket. Jó, hogy kezd egészséges alakot ölteni az emésztésem, de ezzel együtt úgy érzem, egyre többet tudnék enni. Felszínre kerülnek a bögrés diéta nehézségei. Azt a bizonyos három óránként egy öklömnyi adagot nagyon kell mérni, hogy ne legyen kilengés az egész nap folyamatosan eszem, ami elém kerül felé. Szerencsére, amíg a munkahelyemen vagyok, csak az van előttem, amit reggel viszek. De aztán otthon már más a helyzet és csábító a lehetőség, hogy a három óránkénti evéshez még az éjszakai nassolást is hozzácsapja az ember. Egyre valószínűbb, hogy ezt a diéta elméletet is csiszolni kell még.

58,4kg. Aaaz asszooony ingataaag...

Nem könnyű szigorú diétás előírásokat betartani, arról blogot írni és teljes kapacitásban munkahelyt állni egyszerre. El is maradtam kissé mindennel. Lássuk, mire emlékszem:

9:20 Szokásos kolbászkás-sajtos-paprikás rakással magvas zsemle

11:30 Három szelet Szezámmagos grillázs szelet hirtelen felindulásból elkövetett szándékos bekebelezése

12:50 Egy konzerv olajos hal egy kis konzerv morzsolt kukoricával és egy magos zsemlével - mert ellenállhatatlan hiányérzetem volt már halétkek iránt, hát ismét kihágtam

16:10 Egy doboz csokoládés gyümölcsrizs - látszik, mennyire nehéz betartani az önmegtartóztatást

19:00 túrókrém házilag - sovány tehéntúró, egy tojás, egy csomag vaníliás cukor, egy pöttyenet citromlé, kever, eszik

Napi folyadékbevitel: 1,9l bodzás víz és két kávé, ezt legalább jól teljesítem.

Azt hiszem, az ebédre választott halas fogás dupla adagnak számított, sok is volt, egész délután nyomasztott. Részeredményként könyvelem, hogy az emésztésem beindult, néha mintha meg sem akarna állni. A bőrőm kisimult és néha már olyan érzés mozog a testemben, mintha átalakulnék belül, mintha a zsírréteg kezdene felszívódni az izom javára. Persze ez csak egy érzés, de jól esik a tudat, hogy talán tényleg sikerül megszerelnem a szervezetemet. Hajrá nagyszervíz.

58,3kg! Tessék csodálkozni, mert én azt tettem.

Ma rendhagyó őrület volt a munkahelyemen, meg is látszik az eredmény. Nehéz volt tartani az előírásokat és olyan szabálytalanság is bekerült a rendszerbe, amit nagyszüleink még hírből sem ismernének ételként. Igen, gyorshamburger. Lássuk:

9:15 szokásos magos zsemle kolbászkák sajtszeletke és paprika társaságában. Ha egyszer bevált, miért is ne?

12:30 mivel nem volt időm értelmes ebédet hozni, hát előre került a tejberizs, mai napon fahéjas ízesítéssel

15:00 1 db Mc'Ejnye sajtburger, mert a nagy városban rohangáláshoz csak ezt lehetett időben társítani

19:10 tejbegríz fahéj és meggylekvár díszítéssel

21:00 egy marék sósmogyoró

Volt pár rendhagyó falat a menüben. Szerencsére ma van Bíró Ica Testszépítő napja, úgyhogy ledolgozhatom bűneimet.

Azt hiszem, el fogom hagyni az ötödik étkezést ebből a három óránként egy falat rendszerből, mert az valahogy túl későn van és pont sok.

Viszont ma is sikerült meginnom a 1,5liter bodzával megszórt vizet, a két kávémat és még egy bögre teát is este, így folyadékbevitel szempontjából jó napot zárok. Kíváncsi vagyok, meddig tudom betartani, illetve mikor lendül át a kényszerített ivás kényelmes napi szokássá.

58,7kg. Helyzet változatlan, tekintsük úgy, hogy ez egy hét alatt egy kiló fogyás, mint eredmény. Nem füllentünk nagyot, hiszen ez tény, és az eredmény ráadásul tartalmaz egy eddigieknél nagyobb szintű folyadék bevitelt, ami ugye hozzá szokott adni a testsúlyhoz. Ezért szeretnek vízhajtózni, akik pánikszerűen fogyókúrálják magukat, a vizet könnyebb kihajtani magunkból, mint a felgyülemlett zsírréteget. Na a vízhajtást mindenki felejtse el, főleg, aki egyébként sem issza meg a napi minimumot!

A második hét értelmében íme az első napi étrendem. Mivel ugye 3 óránként kell ennem, időpontot írok, nem étkezést. Persze nem percre pontosan, de így sikerült:

9:00 magos zsemle kolbász sajt paprika szokásos kombinációjával

12:00 kis tányéron elférve tenyerem fele méretű sajtos-tejszínes hús, hozzá kétszer akkora mennyiségű jázmin rizs

15:40 egy adag málnás gyümölcsrizs

18:10 egy csokis-mogyorós műzli szelet

20:50 egy darab barackos muffin

Napi italmennyiség sikeresen teljesítve, 1,5liter, bár ebből fél liter egyszerre ment le munkaidő végén, plusz két kávé.

Immár időszerű megjegyeznem, hogy a fokozott tápanyag és folyadékbevitel fokozott emésztéssel jár, tehát számítsunk rá, hogy teljesen váratlan hirtelenséggel kell majd kutatnunk a legközelebbi mosdó után.

Közérzetem egyébként sokat javult. A folyadékbevitel első látványos hatásaként, már azon túl, hogy szokatlanul rövid időközönként feltűnő kapkodással sietek a mosdó felé, kezdenek kisimulni a szemem alatti karikás duzzanatok.

Torna ma nincs, mert kíváncsi vagyok az első nap tiszta eredményére.

Az eddigieket összegezhetjük úgy, hogy csupán az étrend kis változtatásaival sikerült leadni egy hét alatt egy kilót, ami egészen jó eredmény. Minthogy eredetileg azzal a gondolattal kezdtem el ezt a fogyókúrát, hogy minden egyes héten új módszert tesztelek a számomra ésszerűek közül, legyen itt az új hét szabálykönyve.

A hét elmélete, hogy ha megadjuk a testnek a megfelelő táplálék- és folyadékbevitelt, a test szükségleteit kielégítő étrend megteremti a lehetőséget az emésztés megfelelő működéséhez, amely esetben felesleges raktározás nem történik. Fogyjunk tehát kielégítő evéssel! Na, erre nagyon kíváncsi leszek.

Az alapgondolathoz rokon elképzelés a már említett bögrés diéta, így a hétre vonatkozó szabályok a következők:

3 óránként egy 2dl-es bögrével mérhető adag étel elfogyasztása kötelező, se több, se kevesebb. Az ételek összetétele ezen szabály betartásával tetszőleges, de hozom magammal a múlt hét parasztos gondolatát, hogy olyan étkeket választok, amelyet nagyszüleink is fogyaszthattak gyermekkorukban.

A napi folyadékbevitel kötelezően 25ml/testtömegkilógramm, tehát 1,5liter.

Szívem szerint a bizonyítási kísérlet tisztasága érdekében elhagynám a mozgást, hogy a pusztán étkezés módosítással történő fogyás kimutatható legyen, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy ez a módszer előbb gyarapodást hoz, csak aztán fogyást. Amúgy is tervezem már egy ideje, hogy tesztelem Bíró Ica hatékonyságát és kivételesen tényleg végigcsinálom ezt a pár hónapot minden másnap tornával. A javaslat szerint ez az ütemterv már hetek múlva látható eredményt hoz, amit eddig sosem vártam meg, szóvat torna továbbra is étlaphoz mellékelve.

Kezdjük.

58,7kg. Mit is mondhatnék, még szerencsés volt ez így reggel. Mostanra már attól félek, mi lesz holnap a mérleg.

A mai nap volt a kísértések csúcsa, hiszen ma ültük meg a születésnapot a Nagymamánál, aki ugye jól főz, nagyon is kiadós hozzávalókkal. Már attól zavarban vagyok, hogy le kell írnom, mi mindent ettem.

Reggel elcsábított egy túrós batyu

Ebéd - hajaj - egy csapott tányér húsleves, természetesen tésztával, egy kis tányéron (értsd a szokásos adagom felezve) sajtos-tejszínes husi főtt rizs és barack körettel, majd egy fél szelet brazil diótorta. Igen, próbáltam a lehetőségekhez képest uralkodni magamon.

Vacsora: 1 db mandulás-fahéjas muffin.

Azt hiszem, ma akkor sem teljesítettem a minimum folyadékbevitelt, ha beleszámolom a levest. Ami a mozgást illeti, azt leredukáltam egy kutyasétáltatásra, mert azért a hétvége mégiscsak a punnyadásé, főleg, ha ilyen mozgalmas hetet zár.

Holnaptól új hét, új szabályok! Kíváncsi vagyok, honnan kezdem újra a kúrát.

58,5kg. Úgy látszik, Bíró Ica nélkül nem megy. És a hétköznapok munkahelyi kötelesség diktálta időbeosztása nélkül is nehéz. A hétvége igazi kihívás az önfegyelemnek.

Mivel este ünnepi vacsorára készültünk, számoltam a rizikóval és egész nap tartóztattam magam.

Reggeli: hagymás tojásrántotta 1 fej hagyma 4 tojás 1 szelet kenyér gazdagon felszámított adagjában, nem is tudtam megenni, így számolhatjuk 3 tojásos rántottának

Ebéd: két szelet bejgli, egy mákos, egy diós

Eztán kibírtam vacsoráig, amit egyszerűsítve úgy összegeznék, hogy vörös kaviár palacsintában és királyrák fokhagyma ágyon. Igen, flancos ünnepi vacsora volt, de hát az ember egyetlen édesanyja csak egyszer ötven éves az életben :)

Folyadékbevitellel nem voltam ma jó, egy főzött kávéval együtt számolva lehetett meg egy liter az egész nap. Otthon egyszerűen nem tudok inni, ezen még javítani kell.

A napi mozgás is kimerült az előkészületekben. Elkezdtem ugyan legyűrni Bíró Ica 45 perces dirigálását, de 15 perc után kénytelen voltam feladni, mivel korábban jöttek a vendégek.

A hétvége a fogyókúrák végzete.

58,1kg! Bíró Ica ismét győzött a falatok súlya felett.

Ma reggel valahogy ráuntam a kolbászos szendvics ismételgetésére, még akkor is, ha ízlik. Módosítottam kicsit a napi menü összeállításán, de hű maradtam a parasztos elképzeléshez.

Reggeli: egy tegnapról maradt magos zsemle szokásos gazdag kolbászos, sajtos, paprikás díszítéssel

Ebéd: egy gombóc töltöttkáposzta tejföllel és egy szelet kenyérrel

Vacsora: tejbegríz kakaóval meghintve meggylekvárral pöttyözve

Ma étkezéseken kívül nem ettem semmi nasit! Persze többek között azért, mert nem volt nálam semmi ilyesmi. Viszont hazafelé boltba mentem és ott is, aztán otthon is megálltam a próbát, szóval jó teljesítmény... csak nagyon nehéz.

Folyadékból ma nem sikerült meginnom mind a másfél liter bodzás vizet, csak egy liter sikerült a kávé mellé. Mondhatnám, hogy mentségemre legyen, ma sűrű munkanap volt, de ez nem mentség.

És most jön a neheze. Hétvége lesz, ami fokozott kísértéseket jelent. Főleg, hogy szülinap is lesz a családban, amely különleges események különlegesen nehézzé teszik a kísértések legyőzését. Meglátjuk, hogy sikerül eltökélten fogyókúrázónak maradnom, vagy hétfőn kezdhetem elölről az egészet.

58,6kg. Nem vártunk mást. Tudtam én, miért van bűntudatom. De hát a fogyókúra az nem egy tipikus lineáris függvény. Viszont az átmeneti kudarc újabb lendületet adott, ami így holtpont környékén igencsak hasznos.

Ma úgymond kezdtem elölről, tehát visszatértem az első napi menüre.

Reggeli: magos zsemle vajasan, kolbász és tolnai sajt szeletkékkel megpakolva, csemege paprikával tálalva

Ebéd: ugyanaz

Délután megettem egy három szeletes szezámmagos grillázs szeletet, vacsorára pedig a hétfőn vett gyümölcsrizst, valamint egy darab rumos-mazsolás szaloncukrot, amiért Páromat hibáztatom, ugyanis Ő nyitotta meg a karácsony óta érintetlen zacskót. És egy kocka étcsokoládét... ezért enyém a felelősség.

A vétkeket ismét Bíró Icával vezekeltem, igaz, félálomban, de csak hatásos így is.

Végül a nap eredménye: Reggel vettem egy üveg bodzaszörpöt, és bőven a gyárilag megadott higítási arány alatt keverte a vízhez. Ma meg tudtam inni a másfél liter folyadékot a szokásos két kávé mellé. Ügyes vagyok!

Kopog a szemem. Korog a gyomrom. Összeesek az éhségtől. Muszáj ennem valami akármit. A testünk sokszor hisztizik törődésért, amikor épp teheti, és erre ok nélkül is adunk neki lehetőséget. Jóléti társadalomban élünk túlkényeztetve, elkényelmesedve. Nem igazán kell megerőltetnünk magunkat azért, hogy étel legyen az asztalon. Igen, pénzt kell keresni hozzá, de bármi, az életünkhöz szükséges és szükségtelen összetevőt be tudunk szerezni egyetlen helyről, tehát fizikailag nem nagyon kell megmozdulnunk semmilyen ellátásért. Még a sarki közértbe is autóval megyünk, ez a nagy igazság. És az általános közhely, hogy eltávolodtunk a természettől, a természetes életmódtól és testünk természetes működésének ismeretétől, attól a képességtől, hogy megérezzük és megértsük szervezetünk jelzéseit, igényeit.

Itt van például az éhségérzet, amitől falat kapar, aki diétázik. De hol vezet tévútra ez az érzés?

Az éhség és a szomjúság érzete nagyon hasonlít egymásra, olyannyira, hogy könnyű összekeverni őket. Ez az érzéskeverés alakíthatja ki azt a szokásunkat, amikor minimális folyadékbevitel mellett egész nap nassolunk. A folyadékhiány érzését nassolással oltjuk ki, amit egy ideig sikerül is kielégíteni, hiszen folyadékot azért minden étel tartalmaz. Azonban az emésztéshez önmagához is folyadék kell, így az érzés tovább fokozódik, kórossá ismételve ezzel az egész napos falatozást. Idővel persze jelentkezik az egyértelmű szomjúság érzés, hiszen a testünk azért figyelmetlenségünkkel szemben is dolgozik saját túléléséért. A baj csupán az, hogy amikor szomjasak vagyunk, akkor a szervezetünk már ki van száradva.

Figyeljünk arra, hogy igyunk! Amikor kielégítő étkezések mellett éhséget érzünk, gondoljuk át, milyen valós táplálékigénye lehet szervezetünknek, jöjjünk rá, hogy a rossz szokásból eredő nassoláson kívül mindent megadtunk már magunknak, kivéve a megfelelő folyadékmennyiséget, értelmezzük át ezt a percenkénti éhséget szomjúsággá és elégítsük ki vízigényünket.

Éhséget érezhetünk közvetlenül étkezés után is, ami azonban becsapós. Amikor eszünk, a gyomrunk tágul az elfogyasztott adagoknak megfelelően. Mi már túlvagyunk az utolsó falaton, de a gyomor még várakozik, hova tovább, és az egy falatnyi helyet jelent, ami kihasználásra vár.

Az evést tudni kell abbahagyni. Nekem például bevált ötletem, hogy evés közben pár falatonként behúzom a hasamat, amikor ez már nehézkesen sikerül, kényelmetlen, akkor van ott az utolsó falat ideje és abbahagyom az étkezést.

Gyomrunk normál esetben akkora, mint az öklünk. Amikor épp porciózzák nekünk az ételt, gondoljuk ezt át, hogy mekkora tágulásra is kényszerítjük vele a gyomrunkat, olcsóbb, mint a gyomorgyűrű. Sok ismerősömnek bevált például a bögrés diéta, amikor is akármit ehetünk, de étkezésenként csak akkora adagokat, amelyek beleférnek a kiválasztott két decis bögrénkbe és két étkezés között legalább három óra idő kell, hogy elteljen. Ezt majd kipróbálom én is.

Amikor pedig már felálltunk az asztaltól, szintén vár ránk egy éhség, ami az emésztési folyamatnak köszönhető, hiszen ürül a gyomrunk. Igyunk inkább! Ne terheljük túl a gyomrunkat azzal, hogy folyamatos feszült emésztő munkára fogjuk. Az sem jó, ha hagyjuk teljesen kiürülni, hogy önmagát eméssze. Meg kell találni a tartható középutat. A legjobb módszer a rendszeres étkezés kialakítása és betartása. Kinek három, kinek öt étkezés naponta, de ne sűrítsünk egyetlen étkezésbe egy napot. Étkezések között pedig igyunk. Ha a rendszeres, helyes étkezési szokásokat be tudjuk tartatni a gyerekünkkel, a kutyánkkal, macskánkkal, akkor magunkkal miért nem vagyunk ilyen figyelmesek?

58,2kg!!! Bíró Ica legyőzte a sajtos nachost!

Node amint azt előre gondoltam, minden csoda három napig tart. Az első kilóban mérhető siker feletti örömömet egy igencsak nehezen átvészelt nap követte drámai végjátékkal.

Reggel még nem volt gond. Nagy örömömben, hogy immár egy egész kilóval kevesebb vagyok, elégedetten csomagoltam a minimalizált adagokat. A lelkesedés ereje azonban délig sem tartott. Akárhogy ittam a teámat, a kávémat, nem segített, korgott a gyomrom valami étkezéseken kívüli falatkáért, megtámadtam hát a harmadik szezámszeletet, azzal munkaidő végéig leráztam magamról a kísértés éhező fogait.

Aztán jött az este. Gondoltam megjutalmazom magam, amiért ilyen jól helytálltam addig, vacsorára tejbegrízt főztem - mert ugye műzlit paraszt sosem evett. Jólesett és addig nem is volt gond, míg át nem mentünk barátainkhoz látogatóba. Elbuktam. Túlettem magam, és nem mentség, hogy próbáltam diétához illően választani a vacsora fogásokat. Most pedig bűntudatom van és félek a mérlegre állni. Íme, amilyen gyors az eredmény, olyan gyors a bukás.

Lássuk, mit ettem ma:

Reggel: másfél szelet félbarna kenyér vajazva, kolbász és paprika szeletekkel bolondítva

Tízórai: egy szelet szezámmagos grillázs szelet

Ebéd: kis adag (két csapott merőkanál) szilveszteri lencsefőzelék tejföllel, fél szelet félbarna kenyér

Vacsora (hjaj): gyerekadag tejbegríz kakaóval hintve, málnalekvárral díszítve

+ egy merőkanál paradicsomleves kukoricával megbolondítva

+ kb egy hagyományos zacskó ropinak megfelelő sós rágcsa

Innivalóból azt hiszem ma nem tudtam teljesíteni a minimumot, tegnap jobban sikerült. Viszont nekem legyen, hogy főzött zöldteát ittam kb 1 litert és két kávét, tehát nem is rossz.

Vegyes nap volt és most van az a nehéz holtpont, amit minden fogyókúránál le kell győzni. Mára nincs mit tenni, holnap folytatjuk.

Gyermekkoromban nagymamám asztalára csak aztán kerültek ki a vizeskancsók, amikor elfogyott az ebéd első két fogása, a leves és a főétel, mondván, ne az ivással lakjunk jól, az evés a fontos. Lány koromban már szajkózták a semmiből felbukkant étkezési tanácsadók, hogy 1 liter víz elfogyasztása a napi minimum ajánlat. Ma már azt a számomra képtelen ítéletet hallom, hogy napi 2-3 liter alatt nem számítok biológiailag működő emberi szervezetnek.

Mivel ebben a blogban már el is kezdtem kiokoskodni a józan ész életmód tanácsait, fontosnak tartottam utánajárni ennek a kérdésnek. Hirtelen összeollózott szakirodalom alapján összegzem tehát a tudnivalókat.

A napi szükséges folyadékbevitel egészséges ember esetén semleges időjárási körülmények között min.17-19ml max. 30ml testtömeg kilógrammonként, átlagolva tehát megfogalmazhatjuk, hogy a napi folyadékbevitel kielégítő mértéke 25ml testtömeg kilogrammonként. Ezzel számolva nekem, mint egy 59kg-os embernek naponta közel 1,5 liter folyadék bevitelére van szükségem.

A felnőtt emberi szervezet valamivel több, mint 70%-a víz, ebből az arányból az idő előrehaladtával folyamatosan veszítünk. A víz a testünket alkotó sejtek lényeges alkotóeleme, az anyagcsere folyamatok, a méregtelenítés eszköze, valamint a testen belüli információáramlás közege is.

A nem megfelelő folyadékháztartás olyan testi, lelki és szellemi tünetekkel hozható összefüggésbe, mint: a fáradékonyság, a koncentráló-, és a stressz tűrő képesség csökkenése, a rossz közérzet, a levertség, az elhízás, az emésztési zavarok, a vesekőképződés, a cukorbetegség, a székrekedés, valamint olyan betegségekkel, mint az allergia, a candida, az asztma, a magas vérnyomás, az alacsony vérnyomás, továbbá daganatok, ízületi problémák, bőrpanaszok, még a ráncosodással és a narancsbőrrel is. Nem megfelelő folyadékbevitel esetén dehidratáció, azaz kiszáradás, vízvesztés alakulhat ki.

Van jó hírem is! Az emberi testet alkotó sejtek teljes tartománya 7 évente kicserélődik. Na persze nem egyszerre, hanem fokozatosan. Milyen szerencsés ötlet ez az anyatermészettől. Ez az a megújulási folyamat, amelyet életvitelünkkel, táplálkozási szokásainkkal mi magunk is befolyásolunk, és a legjobb, hogy elhatározásunk szerint akár kedvező hatással is lehetünk saját szervezetünkre.

Na, akkor most gondolkodjunk, mert az elméletet valahogy a gyakorlatba kell helyezni. A kérdés, ha már úgyis sanyargatjuk magunkat és fogyókúrával kezdjük az évet, hogyan hasznosítsuk azt hosszútávon az egészséges életmód kialakítására? Mi sem egyszerűbb: Iktassuk a napi szükséges folyadékbevitelt kúránk szabályai közé!

Nagyszerű. Most, hogy tudom, ebből rám 1,5 liter víz vonatkozik naponta, nem tűnik olyan lehetetlen küldetésnek, mintha 2-3 literről beszélnénk. Innentől csak a hogyan van hátra.

Sokaknál bevált az a módszer, hogy reggel maguk elé tesznek egy másfél literes ásványvizet, és célirányosan megisszák nap végéig. Próbáljuk meg, bár ezen én már sokszor elbuktam. Egy-két napig bírom, aztán harmadnap otthagyom a felét, a következő napokon pedig már egyáltalán nem fogy semmi az üvegből. Na, ennek a módszernek pl. az a lényege, hogy pár héten át erőltetni kell. Pár nap után a szervezet hozzászokik ahhoz, hogy végre kellő mennyiségű folyadékot kap, ezt meg is hálálja, sőt, eztán már érezhetően követeli is. Az már hosszabb idő, míg mi is megszokássá építhetjük az ivást, főleg, hogy az ne üdítő legyen, hanem víz. Addig, amíg nem megy magától, meg kell kicsit feszülni, még ha a fülünkön jön is ki.

De én nem szeretem a vizet, nem tudok simán vizet inni! Hiszti vége. Nem szoktam a szénsavas, agyon ízesített, műanyag ízű üdítőket inni, csak nagyon ritkán, évente ha 2-3 alkalommal, de valahogy nehezemre esik a tiszta víz ivása. És ahogy már írtam egyszer, ott van a kávé is, ami egyszerre rossz szokás és fogyókúrába épített pótcselekvés, tehát egyszerre van a jó és rossz oszlopban.

A javaslat itt is a fokozatosság. Kezdetnek érjük el azt, hogy legalább az általunk kedvelt ízű teából, vagy higított szörpből igyuk meg a napi ajánlott mennyiséget. Igaz, így számolnunk kell a benne foglalt energiatartalommal, nem különben a cukorral, de legalább az emésztésünk és porzó vesénk működését beindítjuk a normális felé. Már volt javaslatom rá, hogy eleinte legyen az ivás a nassolási inger kioltója. Ha kezdetben cukros löttyöket teszünk is magunk elé, ez valószínű még mindig kedvezőbb, mintha tábla csokikat, édes kekszeket, egyéb ropogtatnivalókat fogyasztanánk testünk kárára.

Viszont fontos, hogy számoljunk az elfogyasztott folyadékban lévő, emésztést igénylő anyagokkal! Tessék legalább egyszer elolvasni a címkén lévő adatokat! El fogja venni a kedvünket a szirupoktól, az biztos. Jó út lesz a víz felé. Az általam kedvelt Nestea pl. 83kcal/250ml. A vicc kedvéért megnéztem az első nap óta érintetlen gyümölcsrizs iratait és 85kcal/100ml az adat. Ez azt jelenti, hogy ha megiszom ezt a 1,5l Nesteát, amit folyadéknak minősítettünk, az olyan, mintha megettem volna majd 3 doboz MilchReis gyümölcsrizst, amiből fogyókúrán kívüli napon, nassolásként kb. pont egy dobozt bírok megenni. Ilyen energiatartalom mellett nem is csoda, ha ezekből az üdítőkből sem sikerül fedezni a napi folyadékbevitelt, hiszen gyakorlatilag ugyanúgy meg kell emészteni őket, mint az ételeket. Jól körbe szaladtunk, de a végére csak kibontakozik, mit is akartam.

Előírom magamnak tehát a napi 1,5liter folyadékbevitelt. Mivel most elborzadtam egyik kedvencemtől, teszem ezt főzött, ízesítés nélküli zöld teával, ami csak azért lesz nehéz, mert el kell készíteni, ugyanis szeretem. Idő hiányában szörpöt fogok keverni magamnak, a szörp kárára egyre csökkenő arányú elegyben. A bevitt folyadék minőségéről és mennyiségéről pedig épp úgy elszámolás készül, ahogy az ételekről és a mozgásról. A kávé pedig maximalizálva napi két csészére, hozzátéve, hogy át kell állnom az instant kávéról a főzöttre. Ezzel a szabállyal is megvagyunk végre.

Végezetül beillesztek egy teljes cikket, ami – mondhatni – mai témánkkal kapcsolatban kutatva megtetszett és felhasználásra került.

Mennyi is a napi szükséges folyadékbevitel? Azaz mennyi folyadékot igyunk naponta?

Dr. Kerekes József, az intenzív terápia főorvosa, 2008.08.13.

Az unásig ismételt tanács – bármely egészségügyi fórumot idézzünk –, így hangzik: 2-2,5 litert! Ez a mennyiség testsúlykilogrammra átszámítva 30 ml-t tesz ki. Amikor is szeretnénk betartani ezt a tanácsot, meglepődve tapasztaljuk, hogy képtelenség normális mikro- és makro-klímában elfogyasztani ezt a vízmennyiséget a megadott időn belül, legyen szó akár tiszta-, akár ásványvízről. Sok emberrel találkoztam, akik restelkedtek, sőt lelkiismereti problémával küzdöttek nap, mint nap, mondván, nem tudják elfogyasztani ezt a vízmennyiséget. Hol van a hiba: a megadott mennyiségben vagy bennünk? 

Voltaképpen a szakkönyvek felületes és téves tolmácsolása okozza a félreértést. Az orvosi szakkönyvek szervezetünk folyadékháztartás fenntartásában valóban ilyen és hasonló mennyiséggel számolnak, feltéve, ha a beteg operáción esett át, illetve olyan súlyos betegségben szenved, ami kizárja a táplálkozás természetes módját. Még ebben az esetben is óvatosan kezelik a 2-2,5 liter naponkénti folyadékmennyiséget, behatároló körülménynek számítva igen sok tényezőt, többek között a szív teherbíró-képességét, a beteg testsúlyát és főképpen az ürítés problémamentességét. Ezt az elvet másolták át a szakkönyvekből durva egyszerűsítéssel a népszerűsített egészségügyi írások, alkalmat ezzel adva a téves alkalmazásra, ami esetekként egészségünket is veszélyeztetheti!

Az igazság kiderítésének érdekében számoljuk át mennyi is a napi folyadék veszteség egy átlagosnak mondható 75-80 kilogrammos ember esetében. A lélegzéssel 0,4 liter párolog el, izzadással 0,5 litert veszítünk, továbbá termelünk 1,4-l, 6 liter vizeletet, végül a széklettel 0,1 liter ürül. Ez összesen 2,4-2,6 liter, ezt kell feltétlenül pótolnunk. Hogyan sikerül naponta, minden megerőltetés nélkül, észrevétlenül pótolnunk a hiányzó folyadékmennyiséget normális körülmények között? Étkezéssel 0,9-1,1 liter vizet viszünk be, az anyagcsere következtében még 0,3 liter szabadul fel. A hiányzó mennyiség tehát nem több mint 1,2-1,5 liter folyadék, amit szomjúságérzetünk segítségével könnyedén visszatérítünk szervezetünkbe. 

Egy filigrán alkatú hölgy ennek a mennyiségnek felével is beéri. Legjobb tehát kilogramm testsúllyal számolnunk, ami mintegy 17-19 ml-t tesz ki, és ez a mennyiség már minden további nélkül elfogyasztható, szemben az egyesek által említett 30 ml/kg-mal. Természetesen, ha szélsőséges körülmények állnak be, ennek a mennyiségnek a többszörösét is elfogyaszthatjuk, de ez maradjon más téma. Végül, ha megtudtuk mennyit is kell innunk naponta, essék egy-két szó arról, hogy mit igyunk, tekintet nélkül arra, hogy gyermekekről, fiatalokról, vagy akár 65 évnél idősebbekről van-e szó. Ajánlatos nyári használatra a szénsavmentes ásványvíz és üdítő, a paradicsomlé, joghurt, aludttej és a levesek. Kerüljük a kávét, alkoholtartalmú italokat és a cukortartalmú szénsavas üdítőket.

Első nap után a reggeli mérlegelés eredménye: 59,2kg.

Elhamarkodottan, ám teljesen nyugodt szívvel kijelenthetjük, hogy csupán az étkezés módosításával máris komoly dekákban mérhető fogyás érhető el.

Második nap folytattam a tegnapi étrendet és fel is használtam a megmaradt hozzávalókat. Reggel csupán egy félbarna kenyérből vágtam két kiadós szeletet, így a reggeli és az ebéd is egy-egy kolbászos sajtos paprikás szendvics volt.

Bűnöztem is a nap folyamán, a három szezámmagos grillázs szeletből kínomban elrágcsáltam kettőt, illetve ettem egy étcsokis zselés szaloncukrot.

És a vacsora: este moziban voltunk, hajaj, kísértés. Mivel már kopogós lett a szemem, beterveztem a szokásos bécsi perecet, ami viszont nem volt, így egy kis adag sajtos nachos lett az étkezések vége.

Nem felejtem el, fel kell írni a napi folyadékbevitelt is, azt hiszem, higított nesteaból sikert könyvelhetünk, megittam a másfél litert, és kivételesen ezen felül a napi két kávét, ami pedig csökkentett adagnak számít.

Mozgás!

Igen, új pontot iktattam a kúrába. Megtaláltam a Bíró Ica Testszépítés 2 kazettát - nem is volt annyira elrejtve - és becsülettel végigtornáztam az egészet.

Kicsit izgulok, hogy egy ilyen kihágásokkal teli nap után mi lehet az ítélet, de tartom magam ahhoz az elhatározáshoz, hogy csak reggelenként nézem a számokat.

Sok irodistának ismerős lehet: reggel munkába menet felvásároljuk a látványpékséget, estig teljesen észrevétlenül telerágcsáljuk magunkat kelt tésztákkal, jobb esetben műanyag dobozos ebédet is rendelünk magunknak, közben a fenekünk pihenő löttyedésben egész nap a számítógép előtt, otthon pedig befalunk minden mozdíthatót, ami a hűtőben és a környékén található. Az egész napos agyszívás után, nem különben a túllakott has emésztési kívánalmainak engedve eldobjuk magunkat a legkényelmesebb heverőn, így tovább rontva szépségünk esélyeit.

Életmódváltás!

Legyen itt pár gondolat, mindenki fontolja meg saját magára szabva:

Önmagában nagyon szép és nemes elhatározás, hogy egészségünk és jó közérzetünk érdekében változtatunk szokásainkon, de mindig tartsuk szem előtt saját adottságainkat, képességeinket. Pl. egy gyermekes, dolgozó anyuka ne akarjon léböjt kúrát tartani, mert már az első nap végén olyan kimerült lesz a szervezete, hogy előtör belőle az addig ismeretlen házisárkány. Ahogyan egzotikus magvas-gyömölcsös diétát sem tud betartani az, akinek a tárcája leginkább a kenyeret és krumplit bírja. Aki napi 12 órát dolgozik, nem tud naponta több órás edzéseket is az életébe iktatni.

Első lendületből gondoljuk át, hogyan is éljük mindennapjainkat. Ha ezzel megvagyunk, találjuk meg azokat a pontokat, amik kártékony szokások számunkra, majd vegyük sorra, hogy ezeket milyen betartható módon tudjuk jótékonyan megváltoztatni.

A változás pedig nem olyan könnyű, mint amilyennek az első lelkes napokban, órákban hisszük. Közelítsük a dolgokat a megvalósítható középúthoz. Bármilyen kecsegtető is a lehetőség, hogy egyik napról a másikra megváltsuk életünket, vagy akár az egész világot, a csodák három napig tartanak, amit a kitartás próbája követ. Megfigyeltem magamon és tényként kell elfogadnom, hogy már nem tudok olyan merész fogyókúrákat tartani, mint hamvas tizen- huszonévesen. Nem tudom már megtenni, hogy egy héten át csak almát egyek reggel-délben-este, még akkor sem, ha ettől az éhezéstől gyors a siker és látványos az eredmény. Lássuk be, egy hét alatt három kilót fogyni, az annyit jelent, hogy a következő héten ebből négy kilót visszahízunk.

Nehéz elfogadni, de tartós eredményhez fokozatos életmódváltás kell. Mint ahogy a valódi fogyáshoz sem fogyókúra kell, hanem életmódváltás.

És minden nagy önmegváltoztatás legfontosabb szabálya a könyörtelen őszinteség önmagunkkal szemben. Másoknak persze lehet füllenteni, hogy nem is 40 éves vagyok, hanem csak 32, vagy hogy neeem, nem vagyok 65kg, csak 59kg, hisz senki nem fogja lemérni, amit mondunk, így mások előtt nem olyan kellemetlen. De ha magunkat csapjuk be, akkor kár a fáradtságért. Úgy elkezdeni sem érdemes, hogy ok, 59kg vagyok és itt-ott lassan úgy lötyögök, mint húsz év múlva illene, de hát a munka, a stressz, a depresszióm, nem is érek én rá magammal foglalkozni, a páromnak jó vagyok így is, még mindig nem vagyok olyan kövér, mint a szomszéd lánya, stb. Ezek azok a kifogások és felmentések, amik miatt a változtatás hetekkel, hónapokkal, évekkel húzódik a szükségeshez képest és lesz egyre nehezebb elkezdeni. Emiatt kezdődnek a fogyókúrák mindig másnaptól.

Tessék szembenézni önmagunkkal. Igen, ez vagyok most. Igen, ott az a testméret adat sok, abból ennyit és ennyit kell lefaragni. Igen, ma megettem még három rúd bejglit, megint elrontottam a kúrámat, gyenge voltam, ezen változtatni kell. A változáshoz nem kell lemondani az élet szépségeiről, örömeiről, kényeztetéseiről, de önmagunkkal tudatosan kell bánnunk, mert ebből tudjuk irányítani helyzetünket. Erre próbálok péndát mutatni, itt a blogban épp olyan őszinte leszek, mint önmagammal szemben.

Lássunk pár napi példát:

Rossz szokás: Reggel, útban munkába menet megállok az egyik péknél, kiválasztok egy sós és egy édes pékárut, majd veszek még kettőt, mert a reggeli rohanó idulásban már olyan éhes vagyok ennél az állomásnál, hogy a világ összes diabetikusa nem tud lebeszélni arról, amit a szemem kíván. Ha pedig már megvettem, meg is fogom enni, mégpedig a munkahelyi hajtás által diktált kapkodó tempóban, aminek megvan az a tulajdonsága, hogy észrevétlen marad tőle a jóllakottság érzete.

Módosítás: Reggel, munkába menet végiggondolom, mi lesz aznap az étrend, nem állok meg a péknél, hanem a boltot választom, és ha már ott vagyok, kényszerítem magam a tervhez, hogy csak azt vegyem meg, amit kigondoltam, ne essen a kosárba csak egy kis túrórudi, ropi, egyéb semmiségnek tűnő rágcsa. A péksüteményekkel szemben inkább szendvicseket készítek, ugyan több időt vesz igénybe, de ezzel együtt átélhetővé teszi az étkezést, változatos,  ízletes, a testet is kielégíti.

Rossz szokás: Nagyon kevés folyadékot veszek magamhoz, a munkahelyemen szinte csak kávét iszom egész nap, van, hogy még az is megmarad nap végéig. Egyszerűen a szomjúság érzésénél is inkább eszem pár falatot. Ha pedig mégis rámtör az ihatnék, vizet szinte soha nem kapok magam elé, egy minimális ízesítést kell kevernem bele, pedig tudom, hogy milyen felszabadulás a testnek, amikor síma, emésztést nem követelő vizet kap, mint a szobanövények kiszáradás előtt egy pillanattal.

Módosítás: Reggeli, illetve minden étkezés előtt rákényszerítem magam, hogy igyak valamit, ami nem kávé, mondjuk teát. Ha már nem veszem a fáradtságot, hogy főzött, minden egyéb ízesítéstől mentes teát igyak, amit egyébként szeretek, akkor a bolti nesteákat fele-fele arányban vízzel higítom - kipróbáltam, ízre nem sokat veszít, ebből is látszik, mennyire túlízesítettek ezek a termékek. Felhívnám a figyelmet a szörpök nagyszerű hasznosíthatóságára, nem különben gazdaságosságára. Igen, van benne cukor, de legalább szabályozhatjuk az arányokat.

Rossz szokás: Nassolás.

Módosítás: A napi nassolási ingereket inkább ivással váltom meg. Régóta hasznosított módszerem, hogy amint rámtör a csokoládé iránti hiányérzet, főzök magamnak egy kávét. Az alapgondolat ugyan nem rossz, bár nem is a legjobb, lásd előző rossz szokás erről szólt. Nekem azért megfelelő, mert alacsony a vérnyomásom, így voltaképpen orvosilag ajánlott a kávé. Viszont az nem mindegy, hogy milyen kávé és mennyi. Sajnos, a legkönnyebben elérhető instant kávék egyrészt nem is igazán érik el a kellő hatást, másrészt emészthetetlenek. Ha valakiben felmerült már az érzés, hogy olyan a gyomra belülről, mint amit egy minden természetes emésztést gátló szirupos filmréteggel vontak be, nem különben kellemetlen szagot árasztunk magunkból, az hagyja el az instant kávét, egy-két nap elteltével meglesz a felszabadító eredmény. Csokoládé helyett legyen tehát főzött kávé. Minden más most azonnal ennem kell egy falatot érzést pedig helyettesítsünk azzal, hogy iszunk, a folyadékra legalább valóban szükségünk van és nagy mennyiségben sem árthatunk sokat vele (kivéve alkohol).

Kezdetnek tehát ilyen apró, ám nagyon lényeges és hatásos változtatást iktassunk mindennapi szokásaink közé. Rövidtávon is érezhető eredményt hoznak, hosszútávon pedig mindenképpen meghálálja magát a sok kis változtatás, amelyet testünkért teszünk. Csak ésszel!

Újév napján felvetődött a kérdés, miért csak szilveszterkor favorizálják a lencsefőzeléket? És miért van az, hogy csupa változatosnak tűnő étel között kell dőzsölni, miközben ez a látszat bőség egészségtelenné és gyengévé tesz minket? Igen, egy nagymama tette fel a kérdéseket. "Annak idején reggel kaptunk egy szilvalekváros kenyeret, vagy zsíros kenyeret hagymával és nem voltunk olyan nyápicok, mint a mai gyerekek."

E kérdések, valamint a blogcím szellemében kezdtem meg tehát az első hetet.

Reggel persze futottam az első munkanapra, így a mai napi étkeim:

egy sajtos kifli

egy magos zsemle

vaj (nem margarin, teavaj)

parasztkolbász

tolnai sajt (mert zsírszegény)

csemege paprika

Mindezekből két szendvics, reggelire a kiadós sajtos kiflivel, ebédre a józanabb adag magos zsemlén. Aki azt mondja, hogy ez nem diétás, várja ki a végét... és főleg próbálja ki, milyen zsenge eleség ez a karácsony és szilveszter folyamán megpukkadt gyomornak.

Hogy tovább szűkítsem a bevitt feles energiák körét, sűrített tej helyett sima tejet vettem a napi kávéimhoz.

Mentsvárként, és mert a szemem persze éhes volt, és még nem állja jól a kísértést, vettem rágcsálni valót is, de hős voltam és érintetlenűl hagytam. A szezámmag szeletkék és a gyümölcsrizs megúszták a mai napot és én is őket. Jobb is, mert a paraszt étrendbe nem férnének bele.

Mire hazaértem persze kopogott a szemem az éhségtől, bármilyen kielégítő is volt ez a két gazdagon megrakott szendvics. És itt jött a kísértés csúcsa, hiszen a hűtő roskadozik a karácsonyi és szilveszteri finomságoktól, de megtaláltam az elfogadható vacsorát, párolt vöröskáposztát ettem egy kis szelet malacsülttel.

Már csak meg kell állnom, hogy markoljak a lakás több pontján fellelhető rágcsák tálaiból... és ideje leporolnom a Bíró Ica Testszépítés 2 kazettát is.

A bejglihegyen innen és a karamelltengeren túl felvetődött bennem a kérdés: hogy érezhetem szűkösnek a nadrágomat és folytogatónak a testem tömegét, miközben jól bevált mérlegem alig mozdult ki a helyéről? Két ünnep között felkerekedtem hát, hogy megleljem a választ és vettem egy új, digitális mérleget. Megkaptam, amit akartam, egyenesen a szemem közé. Alig tettem félre addig jószándékkal hazudós mechanikus mérlegemet, kiderült az igazság. Azért voltam évek óta 56 kiló alatt, mert az a drága öreg mérleg addig az osztásig rozsdásodott, így akarattal sem mutathatott többet. A modern technika szembesített testi megjelenésemmel. Olyan tömegben terhelem a bolygót, mint még soha eddig!

59,6kg!

Tűrhetetlen! Tarthatatlan!!!

Egyetlen vígaszom, hogy még megmenekültem a 60tól, így a harmadik X-ben, merthogy Édesanyám is harmincon túl lépte át ezt a határt, ahonnan nem volt visszaút. Jókor is jött, hogy épp szilveszter és lehet fogadkozni, mert ez velem nem fordulhat elő!

Felidézem tehát Bridget Jones újévi fogadalmát, és magától érthetődően leadok tíz kilót. Na jó, igazából nem annyit. Huszonéves versenysúlyom 52kg volt, így most az 54 tűnik ideálisnak. Osszunk, szorozzunk, irányozzuk be az 53kg-ot!

Persze a fogyókúrák mindig holnap kezdődnek. Egy szilveszteri buli nem épp alkalmas kezdésnek, így legújabb kihívásom most veszi kezdetét, az első munkanapon. A cél elérése érdekében elkötelezettségemet megfejeltem azzal, hogy mindezt naplóban rögzítem, sikerekkel, bukásokkal együtt.

Mivel nem szeretem a divatos fogyókúrákat, sosem tudtam betartani, ezért saját, eddig bevált, illetve újonnan kitalált módszereket alkalmazok. Innen a blog neve és az alapgondolat, hogy józan paraszti ésszel térjek át egy számomra tartható életmódra, amitől ismét kényelmesen fogom érezni magam a bőrömben.

Mostantól tehát, ameddig életem párja arra gyúr, hogy magára szedjen pár kilót, addig én azon leszek, hogy leadjak ugyanannyit. Lássuk, ki meddig bírja.

Oh, igen, majd elfelejtettem, a határidő! Mert kell, ami sebesen közeleg, hogy aztán túlszaladjunk rajta és fejvesztve pótoljunk mindent az utolsó pillanatban. Nagyvonalúan legyen április 1, akkor majd kiderül, hogy bolondot csináltam magamból, vagy értem bolondulhat a világ.