58,6kg. Nem vártunk mást. Tudtam én, miért van bűntudatom. De hát a fogyókúra az nem egy tipikus lineáris függvény. Viszont az átmeneti kudarc újabb lendületet adott, ami így holtpont környékén igencsak hasznos.

Ma úgymond kezdtem elölről, tehát visszatértem az első napi menüre.

Reggeli: magos zsemle vajasan, kolbász és tolnai sajt szeletkékkel megpakolva, csemege paprikával tálalva

Ebéd: ugyanaz

Délután megettem egy három szeletes szezámmagos grillázs szeletet, vacsorára pedig a hétfőn vett gyümölcsrizst, valamint egy darab rumos-mazsolás szaloncukrot, amiért Páromat hibáztatom, ugyanis Ő nyitotta meg a karácsony óta érintetlen zacskót. És egy kocka étcsokoládét... ezért enyém a felelősség.

A vétkeket ismét Bíró Icával vezekeltem, igaz, félálomban, de csak hatásos így is.

Végül a nap eredménye: Reggel vettem egy üveg bodzaszörpöt, és bőven a gyárilag megadott higítási arány alatt keverte a vízhez. Ma meg tudtam inni a másfél liter folyadékot a szokásos két kávé mellé. Ügyes vagyok!